Sokszor már azelőtt, hogy valakit megpillantanánk, ítéletet mondunk róla az autója alapján. A BMW-s nyilván nyomulós, a Merci-tulaj felvág, a hondás pedig egy kamikaze – biztosan ismeri ön is az összes sztereotípiát, amelyek szinte kivétel nélkül negatívak. A Volvo talán az egyetlen márka, amiről az általánosan elfogadott kép nem ennyire szomorú.
Mert aki Volvóban ül, visszafogott, előzékeny, családbarát, talánaz egyetlen némiképp pejoratív jelző, ami eszünkbe juthat, hogy unalmas.Vonatkoztassunk el attól, hogy jogosak-e ezek a régi beskatulyázások, inkább vessünk egy pillantást a svédek terepkombijára: a Cross Country eleven cáfolatnak tűnik, hiszen aki ezt vezeti, aligha fog sótlan, kispolgári figurának tűnni.
A SUV-divat előtt indult a Cross Country
A Volvo a kilencvenes évek második felében kezdte az akkor már valóban unalmas, de legendásan kényelmes kombijait terepesíteni. Az első szériás V70 XC, majd a második és harmadik XC70 műanyag elemekkel körbepakolt, emelt hasmagasságú kombi volt, amivel ki lehetett merészkedni az erdei csapásokra is, de nem nézett ki terepjárónak. Azóta viszont fordult egyet a világ és mindenki terepjárónak kinéző autót szeretne, amivel esze ágában sincs elhagyni az aszfaltot.
Ezért mára a Cross Country sorozat sokat finomodott, bár én még mindig sokkal inkább egy ilyennel hajtanék fel a tajgára, mint bármelyik tucat SUV-val. Ma a svéd kombik közt amúgy a V90 a zászlóshajó (abból is készül CC), de a kisebb testvér, a tesztünkben szereplő V60 sem mondható kicsinek, sőt.Az Audi A4-essel és a C-Mercivel játszik egy ligában,de mindkettőnél hosszabb és szélesebb is, a Volvo formavilága pedig alighanem sokak szívéhez közel áll.
Nem mindig volt ez így a V60-nál, sőt, egy időben ő volt a kissé rút kistestvér, de most végre kinőtte a pattanásokat és mindenben felzárkózótt a bátyjához. Elegáns, hosszan elnyújtott a forma, mentes minden optikai csalástól és túlbonyolított ívtől. A skandináv isten, Thor kalapácsát formázó nappali LED-ek is egyediek és könnyen felismerhetővé teszik az autót, de a hátsó lámpa is úgy újult meg, hogy az ember belelátja az ezredfordulós V70 fényeit is.
Svéd finomságok boltja
Aki ült hátul az előző generációs V60-ban, tudja, hogy ott egy dolgot nem lehetett: rendesen elférni. Most a külső méretekkel összhangbana belsőt is úgy növelték meg, hogy sereghajtóból éllovas lett,a Volvo szerint a kategória legtágasabb hátsó fertálya ez. Nem esik nehezemre elhinni, a belső simán megközelíti a legendásan szellős Superb méreteit, egy megtermett, 190 centi körüli férfi is kényelmesen ki tud nyújtózni nemcsak elöl, de hátul is. A csomagtér 529 liter, ami elég nagyvonalú.
Ahogy a külső, úgy a belső is az új Volvo-kaptafa alapján készül, szerintem nincs ember, aki a műszerfal vagy a középkonzol alapján megmondja, melyikben is ül. Persze ha közvetlenül a V60 után száll át a V90 Cross Countryba, nyilván érezni fog némi plusz szélességet, de ezek a centik egy pillanatra sem hiányoztak a kisebbik modellben ücsörögve.
A beltér ízléses fával és bőrrel van burkolva, bár ha már egyszer Volvo, akkor egyértelműen a világos belsőt preferálnám – ez az összeállítás biztosan komorabb, mint amit az Ikea lakberendezői maguknak konfigurálnának.Fotelben már évtizedek óta a Volvo az etalon,ez itt sincs másképp: nagyon kéne egy ilyen otthonra, kerekeken a számítógép elé. A kinézet és a kényelem viszont kevés, nem árt, ha az ergonómia is stimmel, márpedig ezen a területen komoly kihívásokkal küzd a V60.
Minden funkció és beállítás az álló tájolású központi kijelzőre költözött, innen lehet – elég bonyolultan – állítani a klímát, a szellőzést és az ülésfűtést is, persze minden művelethez rá kell nézni a képernyőre. Maga a menü nem igazán szép, de ennél rosszabb, hogy egy hét után sem tudtam kiismerni a logikáját. A digitális műszerfal viszont letisztult és egyszerű, ezt tudtam szeretni, még ha túl sok egyéni beállításra nincs is lehetőség.
A motorindítás elég menő, egy kristályokkal díszített kapcsolót kell a váltó mellett jobbra pöccinteni.Nem vagyok egy hangos dízelgyűlölő, de ehhez a karakterhez annyira nem illik ez a karakteresen (értsd: a kelleténél és a konkurenciánál hangosabban) kerregő négyhengeres motor, hogy minden indítás fájdalmas volt. Egy idő után még a start-stopot is inkább kikapcsoltam, csak ne kelljen minden piros lámpánál végigszenvedni.
A Cross Country-hoz nem lehet megrendelni a plug-in hibrid hajtásláncot, így az egy szem dízelen kívül csak a T5 jelű (250 lovas) benzines van, ami kár, mert a V60 karakterének egyértelműen a némaság állna jól. A D4 nevű fülsértő dízel amúgy kétliteres, 190 lóval és 400 Nm-rel. Megy is rendesen, ezzel nincs baj (a gyári adatok szerint 7,6 másodperc alatt gyorsul álló helyzetből százra), de pörgetve sem lesz szebb a hangja.
Gördülő páncélszekrény, de kikerüli a bajt
Vezetni viszont nagyon jó a Volvót, a 7,5 centis emelés pont a megfelelő helyre tolja a kasztnit és jól ki lehet látni, kellemes vele hosszan tekeregni vidéki országutakon. Ha megfelelő felnikkel rendeljük (20-as helyett beérjük 19, urambocsá 18 colossal),rosszabb földutakon is elég rendesen lehet vele porolni,és laza burkolaton sem lesz gond a tapadással, hála az állandó összkerékhajtásnak, ami alapáron jár minden V60 CC-hez.
Ha hozzátesszük, hogy a tömege 1,8 tonna (erre mondják sokan, nem spórolták ki belőle a rendes svéd acélt), és csak a nyolcfokozatú automatával lehet a Cross Country-t konfigurálni, akkor máris érthető és elfogadható a 9 liter feletti átlagfogyasztás. A biztonsági fejlesztések terén élenjáró gyártó felsorolhatatlanul sok hárombetűs rendszert és vezetéstámogató technológiát pakolt a V60-ba is, nagyon koncentrálni kell, ha biztosítási csalást akarunk elkövetni és valaminek nekimenni.
A City Safety rendszer már nemcsak fékez, de ki is kerüli a gyalogosokat, nagytestű állatokat vagy bicikliseket (és persze az autókat), a holttérfigyelő belenyúlhat a kormányba. Ha hátulról belénk akarnak jönni, a V60 villogással figyelmezteti az elbambult sofőrt, aktiválja a fékeket és megfeszíti az öveket.A legizgalmasabb újítások egyike a Connected Safety,amely összekapcsolja az úton lévő Volvókat és tájékoztatja a sofőröket a más autók által érzékelt veszélyről: balesetről, csúszós útról.
Valamiért tabu a plug-in hibrid hajtás
Nem volt nehéz megszeretni a V60-at – ha magamnak kellene a kategóriából autót választanom, egyértelmű, hogy shortlist-es lenne. Az ember meglátja, beül, és azt érzi, hogy hazaért. Ráadásul ez az autó az, amivel a legnagyobb a valószínűsége, hogy az ember tényleg épségben hazaér. A Cross Country egyszerre divatos és eredeti, a mérete pedig szerintem tökéletes, egy pillanatig nem vágyik az ember nagyobbra, két gyerekkel családi autónak is ideális.
Az ára persze más kérdés, a sima V60 ugyanis 10,7 millió forintról indul, a legolcsóbb (dízel) Cross Country 13,9 millió, az elég rendesen kitömött tesztautó pedig 17 felett jár.Ennyi pénzért azért már van bőven választási lehetőség,én ebben az árkategóriában már biztosan plug-in hibridet keresnék. Házon belüli példánál maradva a terepcsomag nélküli V60-ból van is ilyen, ráadásul 320 lóerős turbós benzinessel és villanymotorral kombinálva, nagyjából a tesztautóval azonos áron.
